A kunsági bükköny (Vicia biennis L.) ex-situ szaporítása

Abstract

A kunsági bükköny Magyarország egyik ritka, fokozottan védett növénye. Csak néhány, kis egyedszámú populációja él a Tiszán-túlon, a folyó mentén. Kevés információ áll rendelkezésünkre a faj biológiáját tekintve, így ritkaságának okait sem ismerjük. Populációi azonban közvetlen emberi zavarásnak vannak kitéve, a faj sürgős védelemre szorul. A jelen kutatás célja egy ex-situ szaporítási módszer kidolgozása, illetve a faj morfológiai tulajdonságainak és egyes ökológiai igényeinek leírása volt. A következő szempontokat és morfológiai tulajdonságok vizsgáltuk: (1) a magok csírázási képessége; (2) a fény, a vízellátottság és a gyenge minőségű talaj hatása a növények növekedésére, mortalitására és reprodukciós tulajdonságaira (virágzás, termés- és magprodukció); és (3) a virágzással és a magprodukcióval kapcsolatos jellemzők. A magok csírázási képessége szélsőségesen alacsony volt (1-5%), de ezt a százalékot szkarifikációval jelentősen meg lehetett emelni (a tesztelt magok 68-97%-a néhány napon belül kicsírázott). A növények savanyú homoktalajon is kiválóan fejlődtek, a virágzási időszakot az egyedek 88%-a megélte és különösebb gondozás nélkül (heti egyszeri öntözés) is nagyszámú virágot, 5447 termést, illetve 18131 magot hozott. A különböző körülmények között fejlődött növények magprodukciójában szignifikáns különbséget találtuk (p<0,003), a növények a félárnyékos, nedvesebb környezetet preferálták, a száraz napos, illetve árnyékos környezettel szemben. A természetes élőhelyre vetett magok nem keltek ki, de a később kiültetett (ex-situ nevelt) palánták 66%-a életben maradt, virágzott, illetve termést hozott. A kutatás első felének lezárása után a következtetéseim: a faj ex-situ védelme könnyen megoldható.