A Kincsem Nemzeti Lovas Program

Abstract

A lovastársadalom, illetve a lovaságazat jövője önállóan nem értelmezhető, hiszen összefügg az össztársadalmi és gazdasági fejlődéssel. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a lovaságazat fejlesztése multiplikátor szerepet tölthet be, hiszen az előző fejezetekben is említett fejlesztések akár az egészségügy, akár az oktatás, akár a sport, akár a turisztika terén jelentős gazdasági fejlődést eredményezhetnek. Egy terület kiemelését mindenképpen lényegesnek tartom, hiszen ma a világban a ló legfontosabb szerepe a sportban jelenik meg. Korábbi hagyományainktól eltérően hazánk szerepe a ló- és a lovassportban csökkent. Bár szerepünket a fogathajtásban próbáljuk megőrizni, de az utóbbi időben kevesebb a sikerünk e területen is, mint a 70-es 80-as a 90-es, de még a 2000-es évek elején is volt. Korábban említettem, hogy az állami ménesek e tekintetben is újra jelentősebb szerepet vállalhatnának, hiszen egyik-másik hazai fajtánk a lovassportban sikeres lehet (Lipicai: fogathajtás; Gidrán: military; Shagya arab: távlovaglás). Persze ez akkor igaz, ha értékmérő tulajdonságokat sikerül továbbfejleszteni. A lovas világban a konkurenciát sikerül megelőzni, de legalább utolérni. Reméljük, hogy a jövőben még többen fordulnak a lovassportok felé, ám ezt saját pénzügyi lehetőségeik jelentősen korlátozzák. Az elmúlt időszakban bekövetkezett gazdasági válság sajnos oda vezet, hogy a korábban nagy sikerrel és népes résztvevőkkel rendezett versenyeink, napjainkban egyes esetekben már el is maradnak a résztvevők csekély száma miatt. Ha megvizsgáljuk az elmaradás okát, legtöbb esetben azt tapasztaljuk, hogy még korábban a versenyzők úgy számoltak, hogy évente 6-8 versenyen vesznek részt, ma jó, ha 4-5 versenyre tudnak pénzügyi fedezetet találni. Eközben a versenyek költségei tovább nőnek, azaz a versenyszervezők is és a versenyzők is többletkiadásra kényszerülnek. Fontos lenne felülvizsgálni a lovassport költségek növekedésének okait. Azt tapasztaljuk, hogy a „versenyből élők” nem veszik, - de lehet hogy nem is tudják figyelembe venni - a nehezedő gazdasági helyzetet, hiszen az ő helyzetük is romlott az elmúlt években, akárcsak azáltal, hogy kevesebb versenyen működnek.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a versenyeken közreműködők utánpótlása nem látszik biztosítottnak. Azaz nem az a legnagyobb baj, hogy a bírói kar egyre idősebb, hanem az, hogy ezen a területen sem elégséges a képzés, és ezáltal az utánpótlás nevelés.

A képzéssel kapcsolatos fejezetben nem említettem, de itt mindenképpen hangsúlyozni szeretném, hogy a versenyzők részére (a jelenlegi és a majdani versenyzők számára is) akár bentlakásos akadémiák (pl.: Abonyi Imre Fogathajtó Akadémia, Platthy József Díjugrató Akadémia stb.) létrehozása lenne időszerű, mint ahogy ezt más sportágakban már sikerrel megvalósították.

A lóversenyzés ( ügető, galopp) a bevételeket növelő korszerű fogadási rendszerrel fejleszthető. Ugyanakkor az is igaz, hogy a lóversenyekkel kapcsolatban meg kellene szüntetni a kizárólagosságát Budapestnek. Itt nem a főváros ellenességről van szó, hanem arról, hogy ha továbbra is a fővárosban lesz egyedül lóversenypálya és ezzel együtt itt lehet csak fogadni, akkor sem a sportág, sem a sportfogadás bevételei nem nőnek. Meg kell valósítani a lóversenyek élő televíziós közvetítését és ezzel együtt az online fogadás bővülhet.

Mára a média szerepe olyan mértékben megnőtt, hogy a jelentősebb sportesemények elképzelhetetlenek a média jelenléte nélkül. Ez számunkra azt jelenti, hogy eladhatóvá, látványossá, „néző baráttá” kell tenni a lovaságazat sporteseményeit, mert csak akkor várható jelentős mértékű állami támogatás emelkedés és a szponzorok is ebben az esetben nyújtanak nagyobb segítséget. Lovas versenyeink átalakítása, „felgyorsítása” segíthet a közvetíthetőségen és egyúttal a nagyközönség számára is vonzóvá tehető ez által. Az elmúlt években néhány más sportágban is hasonló események történtek és a sportág látványosabb, „eladhatóbb” lett.