Show simple item record

Title:
A Cefovecin hatékonyságának vizsgálata, továbbá más gyakran alkalmazott antibiotikumokkal való összehasonlítása kutyák különböző stádiumú parodontitisében
dc.contributor.authorGál, Sarolt
dc.date.accessioned2013-03-06T15:43:11Z
dc.date.available2013-03-06T15:43:11Z
dc.date.issued2012
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/10832/779
dc.description.abstractA parodontitis kutyákban nagyon gyakran előforduló megbetegedés, kialakulásáért főként a dentalis plakkban megtapadó baktériumok elszaporodása felelős. Az esztétikai problémákon túl komoly helyi és szisztémás szövődményei is lehetnek, súlyos esetben számottevő bakteriális terhelést jelent az állatnak. Kezelésében az elsődleges és legfontosabb lépés a mechanikai tisztítás (beleértve a fogeltávolítást is), de indokolt esetben gyógyszeres kiegészítő terápia is alkalmazható, döntően antibiotikum formájában, tervezett beavatkozás előtt akár profilaktikus módon. A kutyák szájflórája rendkívül gazdag és összetett, aerob, fakultatív anaerob és obligát anaerob fajok is megtalálhatók benne. Parodontitis esetén az egyensúly anaerob irányba tolódik, felszaporodnak az ún. ’parodontopathogen’ fajok (pl. Porphyromonas spp., Prevotella spp., Bacteroides spp.). Az antibiotikum-kezelés megtervezésekor elsődleges cél, hogy a hatóanyag ezeket a kórokozókat elpusztítsa, de a szisztémás terhelés, szóródás visszaszorítása is szükséges lehet, így olyan szert érdemes használni, amely az aerob flóra ellen is aktív. A gyakorlatban ezen a területen az amoxicillin-klavulánsav, a metronidazol-spiramycin kombináció, illetve a clindamycin használatos (utóbbi inkább csak csontszöveti érintettség, például osteomyelitis esetén). Kutatásunk során egy harmadik generációs, hosszú hatású cephalosporin, a cefovecin parodontitisben kifejtett hatását tanulmányoztuk. A szakirodalmi adatok alapján ez a szer széles spektrumú; kifejezett aerob-ellenes és kielégítő anaerob-ellenes aktivitással bír, és jól oszlik meg a szövetek között, két hetes hatásidőt elérve. A munka folyamán összesen 30 esetet vizsgáltunk. Ebből 29, a parodontitis különböző stádiumaiban szenvedő kutya kapott egyszeri, 8mg/kg dózisú subcutan cefovecin injekciót. Minden esetben felmértük a parodontalis állapotot (a BSAVA által ajánlott parodontitis index segítségével), a szájüregből mikrobiológiai mintát vettünk, és kéttónusú plakkfestékkel megfestettük a foglepedéket. 14 nappal később a kontroll vizsgálaton megismételtük az eljárásokat (a gyógyszerbeadás kivételével). A Petri-csészékben szélesztett mintákra az első 24 esetben cefovecin- és metronidazol-tartalmú papírkorongokat helyeztünk, és anaerob inkubáció után értékeltük őket, a gátlási zónák és a csíraszámcsökkenés alapján. A plakkfestés fotódokumentációját számítógépes program segítségével dolgoztuk fel, és pixelben mérve megszámoltuk az első és kontroll vizsgálatok során megszínezett területeket. Öt további esetben a már leírt szisztéma szerint haladtunk, de a Petri-csészékbe a korábbi két hatóanyagon túl erythromycint (metronidazol mellé, spiramycin helyettesítésére), amoxicillin-klavulánsavat, clindamycint és pradofloxacint tartalmazó papírkorongokat helyeztünk. Az utolsó esetben tisztán in vitro vizsgálat történt. A fenti hatóanyagokat/kombinációkat tartalmazó öt leves táptalajba, és egy antibiotikumtól mentes kontroll levesbe helyeztük a feloldott minta egyenlő részeit, és inkubálás után ebből szélesztettünk Petri-csészékbe, külön aerob és anaerob tenyésztésre. Az eljárás célja az volt, hogy jobban láthatóvá tegyük a csíraszám csökkenésében jelentkező különbségeket. Az első 24 eset értékelése során megállapítottuk, hogy a cefovecin kifejezetten jó hatással rendelkezik a szájüregben található aerob, fakultatív anaerob baktériumokkal szemben, viszont anaerob-ellenes aktivitása ehhez képest korlátozott, legalábbis nem éri el a metronidazol hatékonyságát. A kontroll minták alapján feltételezhető, hogy a cefovecin nem volt jelen 14 napon át megfelelő koncentrációban a szájüreg szöveteit tekintve, így visszaszaporodhatott az érzékeny, főként aerob kolónia. A csíraszámot illetően nem tapasztaltunk jelentős csökkenést, a plakkfestés eredményei is ezt mutatták. Az értékelhető 21 eset összesített plakk-területe csupán elhanyagolhatóan csökkent (-1,40%, egy hétfokozatú, -3 és +3 között osztályozó skálán 0-val jelölve). A parodontitis index szerint nem lehetett látványos tendenciákat megfigyelni. Az öt soron következő kutya klinikailag enyhe eset volt, mikrobiológiai eredmények is jó hatékonyságot mutattak, de az amoxicillin-klavulánsav és a pradofloxacin is rendre erősebb gátló hatást tanúsított, mint a cefovecin. A plakkfestés azonban számottevő csíraszám-csökkenést mutatott, a megszínezett lepedék területe összesen 47,87%-os, közepes mértékű visszahúzódást (-2) mutatott. Az utolsó esetben megfigyeltük, hogy az összcsíraszámot az amoxicillin-klavulánsav és pradofloxacin csökkentette leginkább, és kivehető volt a metronidazol jó anaerob-ellenes hatása is. A cefovecin csak kis mértékben tudta leszorítani a baktérium-szaporodást, illetve valószínűleg kiszelektált egyes aerob törzseket. Kutatásunk eredményei azt mutatták, hogy a cefovecin főleg az enyhe és közepes fokú parodontitis esetén hatékony, ami azonban általában nem indikáció a gyógyszeres terápiára. Ezen túl súlyos esetekben sem hatástalan, de nem éri el a metronidazol-erythromycin (spiramycin) és az amoxicillin-klavulánsav kombináció, továbbá a pradofloxacin eredményeit sem. Ezek mellett figyelembe véve, hogy napjainkban a bakteriális rezisztencia terjedése egyre nagyobb gondot jelent az állatorvoslásban is – és ez a cefovecin esetében reális kockázat – a fent felsorolt két kombináció jobb választásnak tűnik, ha szükség van antibiotikum-terápiára.hu
dc.description.abstractPeriodontal disease is common in dogs, and it’s caused by bacteria growing in the dental plaque. Beyond aesthetic problems, it might result in serious local and systemic complications, or even cause severe bacterial load to the animal. The most important part of the therapy is mechanical cleaning and tooth removal, but it can be necessary to use antibiotics as an adjunct. The extremely rich and complex oral flora of the dogs is made up of aerobes, facultative anaerobes and obligate anaerobes. Periodontitis shifts the equilibrium towards the anaerobe direction, with an accumulation of the ‘periodontopathogenic’ species, (e.g. Porphyromonas spp., Prevotella spp., Bacteroides spp.). The goal of an antibiotic treatment is to kill the bacteria above but it’s also necessary to be effective against aerobes, because they can cause bacteraemia too. In practice, the most frequently used substances are: amoxicillin-clavulanic acid, metronidazole-spiramycin, and clindamycin (if osteomyelitis occures). The aim of this study was to examine the effect of cefovecin on canine periodontitis. This is a third-generation, long-acting cephalosporin, performing a wide spectrum of activity, having a special anti-aerobe, and satisfactory anti-anaerobe activity, with a good distribution in the the tissues for two weeks. We examined 30 cases, from which 29 dogs, suffering from different stages of periodontitis were treated with a single subcutaneous injection of cefovecin of 8 mg/kg dose. In each case the periodontal condition was measured (according to the periodontitis index advised by BSAVA), a microbiological sample of the oral cavity was taken and the plaque was coloured with a two-tone plaque-dye. 14 days later an identical control test was carried out except the cefovecin-administration. After an anaerobe incubation the first 24 samples, spread in Petri dishes and covered with paper discs containing cefovecin and metronidazole, they were evaluated on the basis of the inhibition zones and the decrease of the number of germs. The plaque-colourings were evaluated digitally, and both the starting and the control samples of the coloured tissue-areas were counted in pixels. In the case of other 5 samples the following substances were applied in addition to the above on the Petri dishes: erythromycin (to substitute spiramycin, together with metronidazole), amoxicillin-clavulanic acid, clindamycin and pradofloxacin. The last sample was examined in vitro, by putting 5 equal amounts of the dissolved sample into the liquid substrates of the five active substances/combinations above. Then the incubated samples were spread into separate Petri dishes for aerobe and anaerobe cultivation respectively, in order to better visualise the differences in the decrease of germ-numbers. In the case of the first 24 samples the cefovecin showed up markedly good activity against the aerobe and facultative anaerobe bacteria, while it performed a relatively limited, lower anti-anaerobe activity than metronidazole. After evaluating the control samples we suppose that because of a dissatisfactory concentration of cefovecin in the oral tissues throughout the 14 days of the test, a re-accumulation of the susceptible, mainly aerobe species took place. No significant reduction of the germ-number could be observed, which was confirmed by the plaque-colouring as well. The reduction of the cumulative plaque area of the evaluated 21 cases was insignificant (-1,40%, which means 0 on a 7-grade scale, between -3 and +3). According to the periodontitis index no significant tendencies could be observed. The subsequent 5 dogs represented mild clinical cases, so the microbiological results showed good efficacy, except that the amoxicillin-clavulanic acid and the pradofloxacin performed stronger inhibition than cefovecin. However, the plaque-dyeing showed significant germ-number decrease. The total coloured plaque area showed a medium-degree shrinkage of 47,87% (-2 on the 7-grade scale). In the last case it could be observed that the total germ number was mostly decreased by the amoxicillin-clavulanic acid and pradofloxacin respectively, and a good anti-anaerobe activity of the metronidazole could also be detected. The cefovecin was able to reduce the multiplication of the bacteria only to a small extent, or it might have had a selective effect on certain aerobe strains. The results of our study showed that cefovecin has a good efficacy in mild and medium degree periodontal disaease, but usually these cases don’t require antibiotic treatment. In severe cases it also shows activity, but metronidazole-erythromycin (spiramycin), amoxicillin-clavulanic acid and pradofloxacin are significantly stronger. Considering the current problem of the growing bacterial resistance, which is an existing risk in case of cefovecin, we came to the conclusion that the two combinations above seem to be a better choice when antibiotic treatment is required.en
dc.language.isohuhu
dc.subjectKutyahu
dc.subjectParodontitisen
dc.subjectAntibiotikumhu
dc.subjectDunay Miklós Pál (supervisor)hu
dc.subjectLajos Zoltán (supervisor)hu
dc.subjectDogsen
dc.subjectAntibioticsen
dc.titleA Cefovecin hatékonyságának vizsgálata, továbbá más gyakran alkalmazott antibiotikumokkal való összehasonlítása kutyák különböző stádiumú parodontitisébenhu
dc.typeThesisen
dc.identifier.accessionnumB-10054


Files in this item

Thumbnail

This item appears in the following Collection(s)

Show simple item record