A magyarországi méhészetek Varroa-atka fertőzöttségének felmérése

Abstract

2012 őszén az Európai Unió kísérleti felügyeleti programot indított a méhcsalád-veszteségek felmérésére, mely a PILOT-projekt (EPILOBEE) nevet kapta. A programban Magyarország is részt vett, melynek keretében a varroosis előfordulási arányát vizsgáltuk. A programban való részvételünk nagyon fontos, mivel, ahogy azt a korábbi hazai felmérő vizsgálatok is bebizonyították, az elmúlt évek nagy méhcsalád veszteségeinek okai között itthon is kiemelt jelentőségű volt a Varroa-atka fertőzöttség. Méhészeink többsége azonban nem veszi elég komolyan a problémát. Megállapítottuk, hogy jelenleg Magyarországon nincs olyan megye, ahol a méhcsaládok átlagos Varroa-fertőzöttsége 21% alá esne, sőt, 11 megyében 61% feletti ez az arány. A megvizsgált 3889 minta 58,11%-a lett Varroa-pozitív, ennek 46,9%-a gyengén- , 11,4%-a közepesen- , 41,8%-a pedig súlyosan fertőzött volt. a 2007-es hazai felméréshez képest a gyengén fertőzöttek aránya nőtt, a súlyosan fertőzötteké pedig csökkent. A méhészek kérdőívre adott válaszaiból kiderült, hogy többségük (75,3%-uk) a füstöléses, vagy aeroszolos, ködöléses hatóanyag-beviteli módot részesíti előnyben. A kezelések 14,4%-a történik léputcába csurgatással, 10,3%-a pedig feletetéssel. A méhészek által alkalmazott kezelések és méhészetük fertőzöttségének összehasonlításából kiderült, hogy pusztán a hatóanyagok váltogatott használata nem elegendő a varroosis visszaszorítására. Bebizonyosodott, hogy bár a kombinált módszerek alkalmazása mindenképpen eredményesebb a csak amitrázt alkalmazóknál, a súlyosan fertőzött családok számának csökkentésének leghatékonyabb módja valamely, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület által javasolt protokoll pontos követése.